Mindenki szereti a finom fogásokat – nem csak a férfiak! –, de való igaz, hogy a pasik szeretik a kényeztetést és gondoskodást, meg persze a pocakjukat és a jóféle tartalmas fogásokat is. Egy házias, gazdag levesnek van hangulata, érződik benne az odaadás, így kaphatta ez a fogás valamikor nagyanyáink idejében – vagy még régebben – a legényfogó leves elnevezést.

Pontos recept nincs, a hozzávalók tájegységenként, de még családról családra is változnak. Ami biztos: van benne hús, sokféle zöldség – sárgarépa, fehérrépa, zöldborsó, karalábé, zeller, krumpli –, máj vagy gomba, esetleg mindkettő, sok zöldfűszer, elsősorban petrezselyem, de van, ahol kaporral vagy tárkonnyal teszik izgalmasabbá, esetlegesen egy kis mustár, citrom vagy pár csepp ecet is kerül bele, hogy kellemesen pikáns legyen, valamint tejszín, amitől krémes, selymes, még tartalmasabb és gazdagabb lesz a leves. A lényeg, hogy igazán laktató és ellenállhatatlanul harmonikus legyen: ha megfogni nem is, de megtartani sikerülhet vele a kedvest. 🙂

Hozzávalók:

• 1 fej vöröshagyma
• 40 dkg csirkemell
• 15 dkg csirkemáj
• 25 dkg gomba
• 3 szál sárgarépa
• 2 szál fehérrépa
• 1 teáskanál mustár
• 1-2 babérlevél
• 2 dl tejszín
• 1 evőkanál liszt
• só, bors
• 2 evőkanál olaj
• 1,5 liter alaplé
• 1 csokor petrezselyem
• kevés citromlé

Elkészítés: A répákat és a gombát megtisztítjuk, a répákat felkarikázzuk, a gombát felszeleteljük. A csirkemellet és a csirkemájat felkockázzuk. A hagymát finomra vágjuk.

Az olajon megdinszteljük az apróra vágott hagymát. Rádobjuk a húst és a májat, fehéredésig pirítjuk, majd hozzáadjuk a zöldségeket és a gombát, ízesítjük sóval, borssal, valamint a mustárral, felöntjük az alaplével és hozzáadjuk a babérlevelet. Fedő alatt addig főzzük, míg a hús és a zöldségek is megpuhulnak.

A tejszínt a liszttel elkeverjük, majd a forró levesből is adunk hozzá pár kanállal. A forrásban lévő leveshez adjuk a tejszínes habarást, a végén pedig a friss, apróra vágott petrezselyemzöldet és kevés citromlevet.