Valószínűleg akkor ferdültek el a dolgok, amikor a kilencvenes évek elején még minden kocsma a vörösbort villányi kékoportóként árulta. Annyi bor nem is termett az egész borvidéken, ráadásul ezek a kocsmaborok alsópolcosai voltak, nem csoda, hogy elment a kedvünk az oportótól vagy portugiesertől, ahogy ma hívják. Pedig sokkal több van benne, mint hinnénk, nézzünk a tévhitek mögé!

Amikor azt mondják, a portugieser csak újbornak jó, akkor cáfoljuk meg. Ez a német–osztrák származású fajta (hozzánk bizonyosan a svábokkal érkezett) kiválóan alkalmas újbor készítésére is, könnyű, gyümölcsös, friss vörösbor lesz belőle már Márton-nap környékére, de ez csupán az egyik arca.

Lehet belőle egy-két éves, még mindig a gyümölcsösséget előtérbe helyező, még mindig könnyed, de azért már némi testtel, némi erővel is bíró vöröset palackozni, ami Villányban, a fajta egyik legkiválóbb termőhelyén a stifolderes-sonkás-tepertős hidegtálak legkiválóbb kísérője.

Forrás:
iStock

És bizony lehet belőle különlegességeket is készíteni, áprilisban a Portugieser du Monde rendezvényen a fajta Pécsett immáron negyedjére megrendezett világversenyén olyan tételeket is kóstolhattunk, amelyek bizony sokkal izgalmasabbak egy vörös alapbornál. Villányban is egyre többen foglalkoznak szelekciókkal, készítenek akár dűlőválogatásokat, vagy speciális technológiával kísérleteznek. 

Ha csak az idei bajnokokat nézzük, Günzer Tamás Oportone nevet viselő bora az olasz Amarone technológiájával készült, tömény ízekkel, sűrű és sokrétű bor, vakon a legtapasztaltabb szakértőket is megviccelné, kevesen tippelnék, talán épp senki a portugiesert.

Vagy ott van Lelovits Tamás Virtus névre keresztelt válogatása, amely tartalmasabb, gyümölcsösebb, hosszabb, mint azt egy portugiesertől megszoktuk, de hozza a meggyes-szilvás-grillázsos ízjegyeket, kicsit hordós aláfestéssel. Kóstolókon nagy meglepetés szokott lenni, ha megmutatom.

Forrás:
iStock

De sorolhatnék még neveket, hiszen készül a Bock Pincében is válogatás, van szelekció Gere Zsoltnál, izgalmas a Wassmann-oportó, különleges tételek vannak Horst Hummelnél, de a könnyedebb borok terén is egyre több borász nyúl figyelmesebben a fajtához.

Öröm, hogy egyre többen érzik ismét: nagy kár volt nem odafigyelni erre a fajtára, kár volt elengedni, és csak a gyors pörgésre, gyors fogyasztásra szánni, mert a mai vásárlók bizony az alapboroknál is a kiváló minőséget várják el. És egyre inkább a könnyed, gyümölcsös vöröseket keresik. Erre a portugieser kiválóan alkalmas. 

Több odafigyeléssel ez lehet az a bor, amire ismét minden gazda büszke, amin elsőre lemérjük, milyen a borosgazda munkája, és ha az oportó jó, akkor kóstoljuk csak meg a többit.

Forrás:
iStock