Azért írtam, hogy ínyenceknek, mert szerintem az az igazán ínyenc, aki imádja a kezébe fogni a gyöngyöző húslevesben puhára főtt pulyka- vagy kacsanyakat, és szürcsögve leszopogatni róla a husit. 

A kacsanyakleves a kedvencem. Választhatunk bőrös vagy nyúzott kacsanyakat is, én a bőröst imádom, mert sokkal finomabb ízt ad, és a belőle kifőtt, felesleges zsír egyszerűen lekanalazható a leves tetejéről. (Bár a nyak inkább csak bőrös, nem zsíros.) A kacsanyakakat nem szoktam felaprózni, mert szerintem akkor guszták, ha szép hosszan nyújtóznak a levesben. De készíthető csirkenyakból és darabolt pulykanyakból is.

Forrás:
iStock

Ennek a levesnek egyébként az a története, hogy amikor kicsi voltam, sokat időztem a nagymamáméknál. Már végét járta a nyár, egyre hűvösebbek voltak az augusztus végi esték. Mint a legtöbb gyerek, én is elég rakoncátlan voltam, és rendre felbosszantottam a nagymamámat. Ő egyik nap felemelte a kezét, és azt mondta, na, megállj, mindjárt kapsz egy jó kis nyaklevest! Meg voltam róla győződve, hogy a pofonra céloz, de kinevettem, mert ha valaki, akkor ő sose csapott volna engem nyakon. Ugráltam körötte nevetgélve, de ő komoly arccal elvonult a konyhába, és onnan szólt vissza: nevess csak, majd meglátod, hogy jön a nyakleves. Estére pedig ott aranylott a tányéromon. Most már ő is nevetett. Hát ez az a híres nyakleves, amivel ijesztgetett. Azóta imádom a kacsanyaklevest, és most elmondom, én hogy csinálom. 

Nyakleves

Hozzávalók:

  • 60 dkg kacsanyak (pulykanyakból is meg lehet főzni, de korántsem olyan ízletes, ha csupasz nyakat veszünk, akkor kell még egy csirkefarhát is, mert minimális zsír mindenképp szükséges a levesünkbe a gyöngyök miatt)
  • 3 szép szál sárgarépa
  • 3 kisebb fehérrépa
  • 1 közepes zellergumó
  • 1 szál leveles zellerzöld
  • 1 csokor petrezselyem
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 t. v. paprika
  • 1 db paradicsom
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 csipet szerencsendió
  • 1 csipet kurkuma
  • 1 hüvelyknyi gyömbér
  • só, bors

Elkészítés: A húst (a nyakat és a farhátat) megmossuk, és hideg, sós vízben feltesszük főni a hagymával. A hagymát csak annyira pucoljuk meg, amennyire muszáj, mert a héja szép színt ad a levesnek, ráadásul a belőle főtt lé a légutakat is tisztítja. Kis lángon főzzük legalább egy órán keresztül. Ha már majdnem leolvad a csontról a hús, de csak akkor, mellétesszük a megtisztított, feldarabolt leveszöldségeket, a zellerzöldet, a gyömbért, a paradicsomot, a paprikát és a fokhagymát, illetve a fűszereket. Tovább főzzük szintén kis lángon, míg kész nem lesz. Most kivesszük belőle a zellerzöldet, a hagymát, a paprikát és a paradicsomot, illetve a gyömbért, ezeket eldobjuk, és így főzzük még kis ideig, miközben beleszórjuk a felaprított petrezselymet. Levesszük a tűzről, és pár percig pihentetjük.

Tálaláskor van, aki a nyakat a levessel együtt szereti tálalni, de én külön szoktam szedni egy kistányérra, dijoni mustárt és tormát, illetve fokhagymás pirítóst kínálok mellé. (És sok szalvétát.) A levest a zöldségekkel egy másik tányérban kínálom mellé. Komplett vacsora, esetleg egy kis joghurtos desszert vagy sajt kívánkozik utána zárásnak.