A fondü igazi barátkozós, beszélgetős, közösségi, partira való étel, amit még főzni sem kell, csak előkészíteni, így valójában elronthatatlan, viszont isteni, akár a sajtos, akár a húsos változat mellett döntünk.

A fondü Svájcból ered, ahol a hegyekben, a nagy hidegben, a hosszú téli estéken valami tartalmas, egyszerű, melegítő fogásra vágytak. Sajtjuk volt, kenyerük volt, a kenyeret megpirították, a sajtot felolvasztották, majd az illatos, forró sajtba mártogatták a kenyérdarabokat. Zseniálisan egyszerű, laktató, ízletes fogás, jól fűszerezhető és remekül variálható különféle sajtokat felhasználva, de létezik húsos változat is. Itt forró olajba vagy levesbe mártják az apró falatokra felszúrt húsokat, amelyek néhány perc alatt megfőnek, majd lehet mártogatni különféle szószokba, közben beszélgetni, borozni...

A fondüzés nem igényel túl nagy előkészületeket. Szükséges egy fondükészlet spirituszégővel, kerámia- vagy öntöttvas edénnyel, hosszú nyelű villákkal. Ha inkább sajtosat készítünk, akkor jobb a kerámia, mert kevésbé ragad le, de az öntöttvas is megfelel, ebben húsos fondüt is készíthetünk.

A legismertebb és legkedveltebb a burgundi fondü. Itt különféle apró kockára vágott húsokat – csirkemellet, pulykahúst, sertést, marhahúst – szúrnak villára és mártják forró olajba. Mindenki ízlése szerint süti omlósra vagy ropogósra, majd különféle szószokba mártva lehet fogyasztani. Süthetünk így gombát, különféle zöldségeket is, akár be is pácolhatjuk előre a húsokkal együtt.

A másik húsos fondü a kínai fondü. Itt fűszeres alaplé (leves) forrdogál csendesen az asztal közepén, ebben lehet megfőzni-párolni a hajszálvékony szeletekre vágott bélszínt, ami köztudottan a húsok fejedelme, a legdrágább és legfinomabb hús. Ezt is szószokba lehet mártogatni, majd ha elfogyott a hús, a főzőlevet – ami a benne főtt húsok miatt kész húsleves – meg lehet inni.


 
A sajtos fondü alapanyagait érdemes először a tűzhelyen összemelegíteni, majd ha már kellően krémes, akkor kerülhet a spirituszos égő fölé az asztal közepére. Mivel svájci eredetű étel, emmentáli és gruyère sajt adja meg karakterét, de sokféle sajtot tehetünk bele ízlés szerint. Fontos, hogy egy kis bor és pálinka kerüljön bele, ez elfő, de az íze nagyon jó a sajthoz, és krémesebbé teszi. Pirított kenyérkockát, bagettet mártogathatunk bele, de felkockázott almával is remek. Jól illik hozzá egy kis ecetes gyöngyhagyma vagy savanyú uborka is... Mutatunk egy receptet:

Svájci sajtfondü

Hozzávalók:

  • 40 dkg reszelt emmentáli sajt
  • 20 dkg reszelt gruyère sajt
  • 5 dl száraz fehérbor
  • 1 dl cseresznyepálinka
  • 1 gerezd fokhagyma
  • őrölt fehér bors

A mártogatáshoz:

  • 2 szép bagett falatnyi kockákra vágva
  • 2 alma felkockázva
  • 2 körte felkockázva

Kísérőnek:

  • 1 fej lila hagyma vékonyan felszeletelve
  • maréknyi ecetes gyöngyhagyma
  • 4-5 savanyú uborka ujjnyi vastag karikákra vágva

Elkészítés: A fondüedény belsejét jól bedörzsöljük a fokhagymával. Beleöntjük a bort, és kis lángon, állandó keverés közben beletesszük a sajtot. Addig melegítjük folyamatosan kevergetve, míg homogén, sűrű masszává nem válik. Ekkor beleöntjük a pálinkát, fűszerezzük egy kis fehérborssal, és mehet az asztalra, a spiritusz fölé az asztal közepére.
Körberakjuk az előzőleg elkészített pirított bagettkockákkal és a darabolt gyümölcsökkel, a lila hagymával és a savanyúságokkal.

Lehet is fogyasztani – jóféle borral kísérve.

Az édesszájúaknak jó hír, hogy a fondü desszert is lehet: kis tejjel, tejszínnel olvasztott, kevés rummal gazdagított csokoládé kerül itt az asztal közepére, amibe felaprított gyümölcsöt, karikázott banánt vagy felkockázott piskótát, kalácsot mártogatunk. Vigyázat, forró! De isteni!