Mindenkinek van emléke és véleménye, vonzalma vagy épp borzongása a kocsonyával kapcsolatban. A téli erkélyről vagy teraszról, esetleg a spájzból érkező tányér, benne a remegős kocsonyával senkit sem hagy hidegen...

Ha ki kellene választanunk a legmegosztóbb és legtöbb vitát kiváltó ételt, a kocsonya biztosan nagy esélyes lenne. Sokan épp lényegét, a remegős állagát nem szeretik, míg a hasonló állagú pudingot vígan bekanalazzák. Mások túl zsírosnak tartják, de ez csak akkor igaz, ha zsírosan készítik: el lehet távolítani a zsíros darabokat és a zsíros réteget is a kocsonyáról már a készítése során, és akkor igazán mutatós, áttetsző „húslevest” kapunk. Merthogy gyakorlatilag tényleg erről van szó: egy lassan és hosszan főzött húsos levesesszencia, ami a sok bőrös, csontos, porcos részből kifővő kollagénnek köszönhetően természetes módon zselésedik kocsonyává. 

Vannak, akiket az tart vissza a kocsonyától, hogy fül, köröm és fej is fő benne, akiket ez zavar, nem tudnak vele megbarátkozni, azoknak jó hír lehet, hogy sertéscsülökből is tökéletes kocsonya készíthető... A kocsonyába sokak szerint a hús mellett kellenek zöldségek is, mások ezt szentségtörésnek tartják, de olyanok is vannak, akik nemcsak leveszöldségekkel ízesítik, hanem még füstölt húst és főtt tojást is tesznek bele. A lényeg szerintünk, hogy mindenki azt a változatot válassza, amelyik neki és családjának a legjobban ízlik – sokfélék vagyunk, és engedtessen meg mindenkinek, hogy a számára legfinomabb módon fűszerezze, ízesítse, gazdagítsa, ahogy az is, hogy mivel fogyasztja majd a kocsonyát.

A kocsonyaevésnek is többféle módja és hagyománya van. Vannak, akik ecettel, mások citrommal csepegtetik meg, kínálhatunk hozzá ecetes tormát, csípős paprikát, megszórhatjuk egy kis pirospaprikával, de nagyon finom egy kis sóval és ecettel megfonnyasztot vékonyra szelt lila hagyma is hozzá.

Ha kocsonyát készítünk, arra érdemes figyelni, hogy olyan adagokat is készítsünk, amelyek inkább színhúst tartalmaznak, mellette lehetnek cupákosabb tányérok is, de így mindenki talál majd kedvére való változatot, ha pedig kisebb adagokat készítünk mélyebb tálkákba, és kiborítva tálaljuk, a látványra sem lehet senkinek panasza, hiszen így tényleg mutatós kocsonyát tálalhatunk.

Kocsonya zöldségesen, csak csülökből

Hozzávalók:

  • 1 nagyobb csontos csülök
  • 2 fej hagyma
  • 1 fej fokhagyma
  • 1 nagyobb sárgarépa
  • 1 nagyobb fehérrépa
  • 2 babérlevél
  • 1 evőkanál szemes fekete bors

Elkészítés: A csülköt megmossuk, ha szükséges, eltávolítjuk az esetleges szőröket, egy nagyobb fazékban feltesszük főni. Amikor felforrt, visszavesszük a hőfokot takarékra, és kb. 30 percet főzzük, közben időnként leszedjük a habot, hogy szép tiszta, áttetsző legyen majd a kocsonya. 

Közben megpucoljuk a sárgarépát, a fehérrépát, a hagymát és a fokhagymát, a csülökhöz adjuk a fűszerekkel együtt, és lefedve, takarékon gyöngyöztetve 3,5-4 órát főzzük.

A húst kiemeljük, vágódeszkán kicsit hűlni hagyjuk, a levet pedig a tűzről levéve kicsit ülepítjük. A húst és a bőrt a csontról lefejtjük, tányérokba vagy tálkákba rendezzük, a sárgarépát karikára vágva szintén elosztjuk a tálkákban.

A lé tetejéről – ha nagyon zsíros – lekanalazzuk a zsíros részt, megkóstoljuk, és ha kellően ízes, akkor sűrű szitán átszűrjük, majd merőkanállal rászedjük a húsokra úgy, hogy teljesen ellepje. 

Hűvös helyre – erkélyre, teraszra, kamrába tesszük, és legalább egy napig dermedni hagyjuk tálalás előtt.

Tálaláskor tányérra borítjuk, ízlés szerint citrommal, ecettel, ecetes hagymával, tormával, csalamádéval tálaljuk.