Aki járt már télen Ausztriában, netán síelt is arrafelé, tudja, hogy az összes hütte és étterem téli slágerdarabja a Germknödel, vagyis a gőzgombóc, ez a mákos-szilvalekváros, vaníliaszósszal tálalt csodabuci. Tán meglepő, de nem is kell olyan sokat utazni a kelt tésztás finomságért: a sváb vidékeken nálunk is gyakran készítik, bátran nekiállhatunk akár otthon mi is!

Egyszerű kelt tészta a gőzgombóc alapja, aminek különlegessége, hogy nem főzik, nem sütik, hanem gőz felett párolják. Ezzel az eljárással készül a csehek knédlije, de náluk is ismeretes töltött kelt tésztáknál, csak éppen „párán főtt” néven, de létezik gőzben főtt bukta és fánk is, ezek gyakolatilag mind-mind gőzgombóc-variációk!

Az osztrák konyha nem csak az édes gőzgombócot ismeri: készítik sósan is, húsraguval vagy spenóttal, sonkás töltelékkel gazdagítva, sajtszósszal tálalva. Kiadós, tartalmas, laktató, és ha megvan a rutin, nem is nehéz elkészíteni. Az egyetlen kihívás – a kelt tészta alapszabályai mellett –, hogy a gőzöléshez megfelelő alkalmatosságot kell teremtenünk, de ez sem olyan bonyolult.

Ha van olyan praktikus, nyeles, fröcsögés elleni fedőnk, amit hús vagy máj sütésénél ajánlott használni, akkor egy széles lábosra és egy öblös fémtálra van szükségünk: a lábosban gyöngyöztetjük majd a vizet a gőzöléshez, a fedőre ültetjük majd a gombócokat, az öblös tálat pedig ráborítjuk, hogy a gőz ne tudjon elillanni, de elégséges helyük legyen a gőzgombócoknak kényelmesen növekedni. Ha nincs fröcsögés elleni nyeles fedőnk, akkor gézlapot vagy ritka szövésű konyharuhát kötözzünk a lábos tetejére – a többi mehet a fentiek szerint.

Gőzgombóc szilvalekvárral, mákkal és vaníliaszósszal

Hozzávalók:

  • 60 dkg rétesliszt
  • 3 dkg élesztő
  • 2 dl tej
  • 3 dkg porcukor
  • csipet só
  • 2 tojássárgája
  • 5 dkg olvasztott vaj
  • szilvalekvár

A vaníliasodóhoz:

  • 5 dl tej
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 3 tojás sárgája
  • 2 evőkanál cukor
  • 2 evőkanál liszt

A tálaláshoz:

  • cukros darált mák

Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, megfelezzük. Egyik feléhez adunk egy kevés porcukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk felfutni. A másik feléhez hozzáütjük a 2 tojást, villával elhabarjuk. A lisztet tálba tesszük, elkeverjük benne a sót és a maradék porcukrot, hozzáöntjük a tejes tojást és a felfutott élesztőt, az olvasztott, de már nem forró vajat, és a tésztát robotgéppel szép simára, fényesre dolgozzuk. Cipóvá formáljuk, és langyos helyen kb. 1 óra alatt duplájára kelesztjük.

A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kissé átdolgozzuk, vastagabb hurkává sodorjuk, és 10-12 darabba vágjuk. Bucikat formázunk belőlük, majd konyharuhával letakarva még 30 percet kelesztjük.

Ezután a bucikat egyesével kinyújtjuk, 1-1 kanál szilvalekvárt teszünk a tésztákra, és először összecsippentjük, majd óvatosan gombóccá formázzuk. Visszatesszük a munkafelületre, és a konyharuhával ismét letakarva még 30 percet kelesztjük.

Egy szélesebb lábasban vizet melegítünk, egy olaj fröcskölése elleni sűrűn szőtt fedőt teszünk rá, és amikor már erős gőz van, akkor a buktákat rátesszük – már amennyi egyszerre lazán elfér, mert még nőni fognak. Egy másik lábassal vagy öblös fémtállal lefedjük, hogy a gőz megmaradjon, és a gombócokat kb. 15 percig főzzük, hústűvel ellenőrizzük – ha nem ragad a tűre tészta, akkor már jó.

Közben a vaníliasodóhoz a tojássárgákat egy tálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot és a lisztet, alaposan elkeverjük. Hozzáadunk egy kevés tejet, ezzel csomómentesre keverjük. A maradék tejet feltesszük főni, majd ha forró, vékony sugárban, folyamatos keverés mellett a tojássárgás alaphoz öntjük. Az így kapott keveréket visszaöntjük a fazékba, és kis lángon besűrítjük.

Az elkészült gőzgombócokat a vaníliasodóval meglocsolva és cukros mákkal meghintve tálaljuk.