Ma már szinte minden kávézóban és étteremben helyet követel magának, sokan otthon is készítik a soklapos mézes-diós sütit, a mesés marlenkát. Bár az eredeti recept régi, a marlenka csodás felbukkanása csupán néhány éves. Csehországból indult útjára, mégis egy régi örmény receptről van szó. Történt ugyanis, hogy az itt letelepedő örmény nemzetiségű Gevorg Avetisjan a család egyik kedvenc sütijével lepte meg először csak ismerőseit és barátait, de a mézes krémesnek akkora sikere volt, hogy hamarosan a környékbeli kávézóknak is készítenie és szállítania kellett a sütiből, amit édesanyja és testvére neve nyomán marlenkának nevezett el. 

Nem sokkal később, 2003-ban döntött úgy ez az igen ügyes Gevorg, hogy professzionálisabb alapokra emeli a vállalkozást: ekkor nyitotta meg első üzemét, mindössze 4 alkalmazottal, de a sikert jól mutatja, hogy 2005-ben már új, nagyobb üzemet kellett nyitnia, ahol már 85 ember foglalatoskodott a marlenkákkal, és a népszerűség csak akkor kezdődött… A termékek köre jócskán bővült, mindenféle mézes torták, tekercsek, golyók és falatkák születtek, a legtöbből pedig már 35 országba szállítanak is. A gyár látogatható is, az édesszájúaknak a legfinomabb kóstolásos kirándulás lehet…

A marlenka sikere egyébként a tiszta és jó alapanyagoknak köszönhető, Avetisjan úr szerint se tartósítót, se adalékot nem tartalmaz, és különlegessége, hogy sűrített tejből készül hozzá a karamell. Bár az eredeti recept titkos, azért nagyon hasonlót mi is készíthetünk otthon!

Hozzávalók:
A mézes lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg barna nádcukor
• 3 evőkanál méz
• 10 dkg vaj
• 2 kis tojás
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál ecet (10%-os)
• 3 teáskanál tejföl

A diós karamellkrémhez:

• 50 dkg konzerv sűrített tej (2 db 25 dkg-os, nem pattintós, nyitófüles!)
• 25 dkg lágy vaj
• 10 dkg darált dió

A díszítéshez:

• 10 dkg darált dió

Elkészítés: Mindenekelőtt elkészítjük a karamellkrémet. Ehhez a konzerv sűrített tejet egy kuktába vagy lábasba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy félig ellepje, és lefedve-lezárva 1 órán át főzzünk. Amikor langyosra hűlt, kinyitjuk, és egy tálkába öntjük a karamellizálódott sűrített tejet. Ha tubusos sűrített tejet kapunk csak, akkor azt egy befőttesüvegbe öntjük, és ugyanígy járunk el.

A mézes tésztához a vajat, a mézet és a barna nádcukrot egy fémtálba tesszük, és gőz fölött, folyamatosan kevergetve, összeolvasztjuk, majd hozzáadjuk a tojásokat, és folyamatos kevergetés mellett addig tartjuk a gőz fölött, míg besűrűsödik. A tűzről levesszük, félretesszük, hűlni hagyjuk.

Ha a karamellkrém kihűlt, simára keverjük először a lágy vajjal, majd a darált dióval, és hűvös helyen pihentetjük, hogy kissé megdermedjen.

Ha langyosra hűlt a mézes-cukros-tojásos alap a mézes tésztához, akkor az ecetet és a szódabikarbónát egy kis pohárban elkeverjük, majd a mézes krémhez öntjük, alaposan elkeverjük, majd mindezt a liszthez öntjük, elkezdjük összedolgozni, kanalanként adagolva hozzá a tejfölt, amíg sima, lágy tésztát kapunk. 

A tésztát 5 egyenlő részre osztjuk, sütőpapíron nagyon vékony körlapokká nyújtjuk, és 180 fokon 3-4 perc alatt megsütjük. Figyelni kell, mert pillanatok alatt elkészül!!! A mézes lapokat hagyjuk hűlni, kemények lesznek, de ez így van rendben, majd a krémtől visszapuhulnak.

Az egyik mézes lapot összetördeljük, félretesszük, majd késes robotgéppel finomra őröljük, hozzákeverjük a díszítéshez szánt darált diót, félretesszük.

A többi mézes lapot megtöltjük a diós karamellkrémmel, majd kívülről is egyenletesen bevonjuk, végül megszórjuk a félretett darált mézes lapból és dióból készült morzsával.

Legalább 1, de akár 2 napot is pihentetjük hűvös, de nem túl hideg helyen, hogy a krémtől felpuhuljanak a lapok. Fontos, hogy tálalás előtt hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, mert így a legfinomabb. Ha szeretnénk, kis olvasztott csokival is díszíthetjük.