A cukrot az utóbbi években sokan démonizálták, és a túlzott cukorfogyasztás valóban kerülendő, de mértékkel és minőségit választva még a színes cukorkák és bonbonok, gumimacik is beleférnek olykor. De nézzük, mióta kényeztetjük magunkat cukorkákkal, mire jó, azon kívül, hogy finom, és mire érdemes figyelni, ha elcsábulunk egy kis édes nassra.
A cukorkák eredete az ókori egyiptomiakra vezethető vissza, akik a gyümölcsöket és a dióféléket mézzel kombinálták már legalább 1500 évvel az időszámítás előtt, de az ókori görögök, rómaiak és kínaiak is készítettek különféle édességeket méz felhasználásával. Az időszámítás előtti 4-6. század környékén perzsa és görög közvetítéssel a cukor elindul szülőhazájából, Indiából, és távolabb is ismertté válik.
Az első modern cukorkák a 16. században készültek Európában. Elsősorban gyógynövényekkel kombinált, emésztést elősegítő tablettaként árulták őket. Abban az időben gyakran előfordult nem megfelelően kezelt, romlott étel fogyasztása, és egy erős, fűszeres cukorka segíthetett az emésztésben.
Mivel a cukor ára rendkívül magas volt egészen a múlt századig, az édesség addig luxustermékként csak a leggazdagabbak kiváltsága volt. Ők kényeztethették magukat az 1600-as években már elérhető cukorrudacskákkal. A rudacskát 1670-ben görbítette meg egy karnagy Nürnbergen, hogy a jó pásztor szimbólumára, a pásztorbotra emlékeztesse a gyerekkórus tagjait karácsony előtt. Ugyanebben az időszakban Párizsban, a Napkirály udvarában elkészülnek az első bonbonok.
Kétszáz évvel később már nem csak a királyok és kiváltságosok ropogtathatják a cukorkákat és a bonbont. A 19. században az ipari tömegtermelés kialakulásával párhuzamosan végül a cukorka is egyre szélesebb körben vált elérhetővé, és a kis cukorkák kifejezetten a munkásosztály kedvencei lettek.
Magyarországon akkoriban a növekvő cukorkaigényeket eleinte az osztrák és cseh édesipar elégítette ki. A magyar cukorkakészítés csak a kiegyezés után indult el, kezdetleges gépesítéssel. A Hamburgból bevándorló Stühmer Frigyes 1868-ban Budapesten, Weisz József Sopronban alapított cukorkaüzemet. Mellettük kezdetleges módszerekkel a kézműves cukrászok termeltek, majd Stühmer 1909-ben modernizálta a cukorkagyártást.
Később olyan kultikus márkák születtek, mint a Negro, a Francia Drazsé vagy a Dunakavics. A cukorkapiac tovább növekedett és megjelentek olyan új termékformák is, melyek már más országokban komoly sikereket arattak és a piacok meghatározó szereplőjévé váltak, mint például a gumicukorkák. Jelenleg a hazai gyártású termékek mellett a különféle ízű, textúrájú és alakú import termékek is megtalálhatók.
A magyar fejlesztésű márkák mellett a 2000-es évek elejétől Magyarországon, Nemesvámoson is gyártani kezdték a világszerte jól ismert Haribo gumicukorkákat. Azóta a termékpaletta már jelentősen kiszélesedett, és az egyrétegű gumicukorkák mellett habosított, kétrétegű, cukrozott, savanyú és drazsírozott termékek is készülnek itthon mind a hazai piacra, mind pedig exportra.
Egy, az Édességgyártók Szövetsége által a közelmúltban megrendelt kutatás szerint a legtöbb édességtípust jellemzően otthon fogyasztjuk, de minél kisebb az édesség, annál nagyobb eséllyel esszük meg a munkahelyen vagy út közben. A cukorkák és gumicukrok elsősorban a gyerekek és fiatalok kedvencei, amikor pedig felnőttek is rákapnak, akkor ezek a típusú édességek az esetek nagy részében családi körben kerülnek elfogyasztásra. A fogyasztási trendeknek megfelelően egyedülálló újdonságok is megjelentek a gumi- és medvecukorka piacon, mint például a gluténmentes vagy vegetáriánus gumicukorkák.
Ha elcsábulunk egy kis cukorkára, válasszuk a természetes alapanyagokból készülteket, illetve a gyógynövényekkel ízesített minőségibb változatokat, és persze a mértékletességről se felejtkezzünk meg…
Forrás: Magyar Édességgyártók Szövetsége
Palacsinta @csokibolondoknak
Gyors
Olcsó
Főzés nélül
Maradékból
