A carbonara nem bonyolult étel, és az eredeti recepthez sem kell sok edény, viszont a mindent együtt főzős egyedényes módszerrel annyira finom lesz a végeredmény, hogy ez nagyon kedvelt olasz tésztaétel egyszerűen magasabbra szintre lép...

Tudjuk, hogy az olaszok számára szentség a tésztafőzés, és a klasszikusoknak megvan a megfelelő elkészítési módja, és igen, mi sem szeretjük, ha a gulyásunkat másképp készítik, ugyanakkor ha valamiből tudunk még finomabbat csinálni, akkor miért is ne? Ezért inkább nevezzük "majdnem" carbonarának ezt a krémes tésztacsodát, aminek a lényege ugye nem az, hogy kevesebb a mosogatnivaló - amúgy az is -, hanem hogy a tészta nem sima sós vízben fő, hanem már menet közben rengeteg aromát magába szív, a belőle kioldódó keményítő pedig istenien krémessé teszi - ehhez persze a tejszín, a tojás és a reszelt parmezán is hozzájárul. Mesésen selymes, ugyanakkor karakteres is ízekben, mondjuk nem egy könnyű fogás, de nem lehet betelni vele!

Egyedényes "majdnem" carbonara

Hozzávalók:

  • 50 dkg spagetti tészta
  • 20 dkg húsos szalonna
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 6 dl alaplé vagy maradék húsleves
  • 2 dl tejszín
  • 3 tojássárga
  • 10 dkg reszelt parmezán
  • só, bors

Elkészítés: A húsos szalonnát felkockázzuk, és egy mélyebb serpenyőben tűzre tesszük, hagyjuk kiolvasni a zsírját és ropogósra pirítjuk, majd egy szűrőkanállal kiszedjük, félretesszük. Hozzáadjuk a fokhagymát, majd amint megérezzük az illatát, felöntjük az alaplével, és ha felforrt, beletesszük a spagettit, sózzuk. Időnként megkeverve főzzük, míg majdnem teljesen beszívja a tészta a levet, közben pedig a tojássárgákat a tejszínnel és a reszelt parmezán felével alaposan kikeverjük. A majdnem kész spagettihez öntjük, alaposan átkeverjük, jó sok borsot őrölünk rá, hozzáadjuk a sült szalonnát.

Azonnal tálaljuk a maradék parmezánnal bőséggel meghintve.

Tudjuk, hogy klasszikusan se tejszín, se fokhagyma nem kell bele, de így annyira finom! ;)