Aki az egészségesebb életmódot választja vagy épp diétázik, annak az egyik legnagyobb kihívás az étkezések közötti nassolás elhagyása. Pedig ilyenkor csak van szükségünk igazán ezekre a mini étkezésekre, mert egyrészt ilyenkor többet jár az étel a fejünkbe, másrészt sokszor hamarabb is megéhezünk. Nem kell lemondani róla, csak nem mindegy, mit ropogtatunk ilyenkor!

Nassolni néha nagyon is jó, nem csak az élvezet miatt, hanem azért is, mert az éhséget csökkenti, és a következő étkezéskor nem esszük túl magunkat, de persze nem mindegy, mit eszegetünk. Három olyan zöldséget mutatunk, amiből bármikor és bármennyit ehetünk, még a fogyást is segítik, mert negatív kalóriatartalmúak, vagyis több energia kell a szervezetnek a megemésztésükhöz, mint amennyit tartalmaznak. Emellett nagy előnyük, hogy előkészítve, hasábokra vágva vagy feldarabolva, egy dobozba vagy zacskóba téve magunkkal is vihetjük, és magukban is nagyon finom mind, de egy kis fűszeres sovány joghurtba is mártogathatjuk, ha úgy jobban szeretjük.

Kígyóuborka

Egész évben kapható, 95%-a víz, emellett egészséges, könnyen emészthető és finom, és 100 g mindössze 12 kcal energiát tartalmaz. Általában salátához használjuk, de magában is nagyon jó ropogtatnivaló, kis kaporral és fokhagymával kikevert joghurttal pedig "tzatziki dip". ;)

Szárzeller

Angolzeller, szárzeller, halványító zellerként is nevezik, az egyik legalacsonyabb kalóriatartalmú zöldség (12 kcal/100g), rengeteg rostot tartalmaz, sok magnézium, vas, kálcium és kálium, C- és B-vitamin van benne, vékony hasábokra vágva nem túl intenzív az íze és istenien ropogós!

Endívia

Ősz és tél az igazi szezonja ennek a lándzsa alakú salátafélének, nálunk még ritkábban kapható, de érdemes lecsapni rá, mert 100 g mindössze 17 kcal energiát tartalmaz, egyszerre édeskés és enyhén kesernyés, nagyon ropogós, sok A-, B-, C- és E-vitamin van benne, emellett folsavat, kalciumot, káliumot, cinket és szelént is tartalmaz. , segíti az emésztést és a koleszterin szinten tartását, enyhe vízhajtó hatású. A szárrészt érdemes levágni, és addig fejteni lefele a leveleket, amíg engedi, majd megint levágni a szárból, míg elérünk a legzsengébb belső részhez, így nem lesz keserű.