A bíbor kasvirág egy nálunk is könnyen megtermő, ugyancsak csinosnak mondható lilás virágú, eredetileg Amerikában őshonos növény, amit az indián bennszülöttek ősidők óta tiszteltek és használtak csodálatos gyógyhatásainak köszönhetően. Nemcsak láz csillapítására, de sebek fertőtlenítésére, himlő, kanyaró enyhítésére, rovarcsípés és kígyómarás kezelésére is használták, ám a bevándorlók nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, egészen addig, míg az 1870-es években egy német származású betelepülő orvos, bizonyos Dr. Meyer el nem kezdett érdeklődni a vadon növő bíbor kasvirág után, és fel nem fedezte igen eredményes és hatékony vértisztító, fertőtlenítő és immunerősítő hatását. Az 1920-as évektől több kutatást végeztek, és egyre több jótékony hatását bizonyították.

A bíbor kasvirágot teaként filteresen és filter nélkül is megvásárolhatjuk, sőt kerttel rendelkezők otthon is nevelgethetik ezt az igénytelen, sok törődést nem kívánó és szép virágot, majd megszárítva a házi változat is bevethető teának az őszi-téli időszakban, mert tényleg nagyon hatásos immunerősítő, véd a baktériumok, vírusok és gombák ellen, nagyon jó fertőtlenítő afta és herpesz esetén, és ha már elkapott minket a kór, akkor csökkenti a lázat, segít a nátha és az influenza, a torokgyulladás és köhögés tüneteinek csökkentésében, illetve lerövidíti a betegség lefolyását.

A bíbor kasvirág főzete külsőleg is használható csúnya bőr, nehezen gyógyuló sebek, gyulladás enyhítésére borogatásként vagy áttörölgetve, de ha filteres változatot használunk teaként, ivásra, akkor az elhasznált filterrel érdemes áttörölgetni az arcbőrünket, mert ezt is fertőtleníti, megnyugtatja.

Az echinacea tea készítésekor 1 filter vagy 1 csapott teáskanál bíbor kasvirágot öntsünk fel 2,5 dl nem zubogó, nem túl forró vízzel, majd hagyjuk állni 8-10 percig. A filtert kivéve vagy a teát leszűrve melegen vagy langyosan kortyoljuk el, ízesítésként tehetünk bele egy kevés mézet, vagy facsarhatunk hozzá egy kevés friss narancsot.