Aki azt gondolja, hogy erdélyi étel a székelykáposzta vagy székelygulyás, meg fog lepődni: valójában pesti receptről van szó, mégpedig érdekes történettel, amely Petőfi Sándorhoz is kapcsolódik…

A legenda szerint Petőfi barátjával, a főlevéltáros Székely Józseffel egy késői órán érkezett törzshelyükre, a Komló-kert étterembe, ahol már nemigen tudtak mit adni az éhes irodalmároknak. A konyhán volt még némi pörkölt és savanyúkáposzta-főzelék, Székely ezt a kettőt öntette egybe, hogy éhét elverje. Egy másik változat szerint mindez az Arany Sas fogadóban történt e két remek fiatalemberrel, csakhogy itt Székely direkt kérte, hogy ötvözzék számára két kedvencét, a savanyú káposztát és a perkeltet. Bármi legyen is az igazság, tény, hogy remek egytálétel lett a végeredmény, amit innentől kezdve Petőfi is gyakran rendelt székelygulyás néven. Lassan elterjedt, meghonosodott a pesti éttermekben, majd megjelent a háziasszonyok lábasaiban és receptje a szakácskönyvekben is. 

A székelygulyás vagy székelykáposzta tulajdonképpen nem bonyolult étel: egy jófajta sertéspörkölt és savanyított káposzta házassága, gyakran egy kis tejföllel gazdagítva. A pörköltalapon érdemes a húst először legalább félig megpuhítani, majd ezután hozzáadni a káposztát, mert így főnek együtt tökéletes állagúra. A sertéshúst helyettesíthetjük soványabb szárnyassal, használhatunk hozzá szaftosabb pulykacombot, filézett csirkecombot, de készíthető igazán sovány csirke- vagy pulykamellel is – ezek gyorsabban el is készülnek, bár nem lesz olyan testes, tartalmas a fogás. 

A székelykáposzta magyaros karakterét természetesen a pörkölt pirospaprikája adja, de tovább fűszerezhető fekete borssal, esetleg borsikafűvel, adhatunk hozzá köménymagot és babérlevelet is – ezek nemcsak ízben gazdagítják a fogást, de a káposzta puffasztó hatását is semlegesítik. A babérlevél a főzés végén egyszerűen eltávolítható, a köményből pedig érdemes őrölt formában beletenni, mert sokan idegenkednek ráharapni az aprócska, de karakteres ízű magokra. A szaftosságot és az ízeket fokozhatjuk, ha a pörköltbe egy kis zöldpaprikát és paradicsomot teszünk – ez minden pörköltös fogáshoz jól illik.

Vannak, aki tejfölösen szeretik a székelygulyást, mások csak tálaláskor halmoznak belőle a tetejére, de olyanok is akadnak, akik szerint nem szükséges semmi más hozzá, mint lágy kenyér. Ha tejfölösen szeretjük, egy kis liszttel elkevert tejföllel az utolsó percekben összeforralhatjuk, selymesebb lesz így az étel. Tálaláskor pedig megszórhatjuk egy kis kaporral, ha szeretjük – a káposztához jól illik, főleg a tejfölös változathoz.

A káposztás ételek egyik jellemzője, hogy jót tesz nekik az idő, vagyis nem árt, ha van akár egy-két napjuk arra, hogy az ízek összeérjenek. És melegítve mindig finomabbak, így érdemes akár nagyobb adagban előbb elkészíteni.

Székelykáposzta – részletes recept fázisfotókkal >>

Forrás:
Hámori Zsófia