Szinte minden magyaros fogás a hagymaaprítással kezdődik: ez adja az alapját számtalan levesnek, ragunak, pörköltnek, különféle egytálételnek.

Nyersen, főve és sütve is remek a hagyma, persze nem mindegy, mikor milyet választunk. A vöröshagymát használjuk leggyakrabban, de a lilahagymának, fehérhagymának, gyöngyhagymának, sonkahagymának, sőt a zsenge újhagymának és metélőhagymának is megvan a helye a különféle fogásokban.

Szerencsére hagyma egész évben kapható, jó áron beszerezhető, sokáig és egyszerűen eltartható hűvösebb, száraz, sötét helyen. Mindig feszes hagymafejeket vásároljunk, figyeljünk arra is, hogy a héj fényes, sima legyen. A puhább példányokat mellőzzük, ezek már nem frissek, elképzelhető, hogy romlásnak is indultak. 


Hagymafajták

Vöröshagyma – Leggyakrabban vöröshagymát használunk a konyhában, elsősorban hőkezelve, ez a pörkölt, a lecsó, a gulyás alapja, de ragulevesekbe, ragukba, krémlevesekbe, rakottasokba is jól illik, kihagyhatatlan a fasírtból, hogy a francia hagymalevest már ne is említsük. Létezik erősebb és édesebb változata, fajtától függ, hogy intenzívebb vagy gyengébb az íze. Ha nyersen szeretnénk fogyasztani például salátában, érdemesebb az édesebb, gyengébb vöröshagymát választani, illetve erejét elvehetjük, ha 20–25 percre besózzuk, esetleg egy kis olajjal, ecettel meglocsoljuk, vagyis marináljuk.

Lilahagyma – A lilahagyma a vöröshagymához képest édesebb, kevésbé csípős, érdemes ezt használni salátákba, nemcsak az íze, de a színe miatt is. A klasszikus „zsíros deszkához” is lilahagyma dukál. Főzésre kevésbé alkalmas, de sütve isteni finom, cikkekre vágva más zöldségekkel, kevés olajjal és sóval összeforgatva, tepsiben sütve édeskésre karamellizálódik. Lilahagymából készül a nagyon népszerű hagymalekvár is, ami pástétomok, sajtok kiváló kísérője.

Mogyoróhagyma, salottahagyma – A salotta vagy mogyoróhagyma nálunk kevésbé használatos, bár a piacokon egyre gyakrabban megtalálható. A francia konyha kedvence az édeskés, szelídebb, apróbb hagymaféle, ami lehet fehér, sárgás, lilás és szürkés is. Mindenképpen érdemes kipróbálni, szószokhoz, mártásokhoz, nyersen, de sütve is remek.

Gyöngyhagyma – A gyöngyhagyma a legkisebb hagymaféle, ezüstös, gyöngyházas színének és talán apróságának köszönheti a nevét. Leggyakrabban savanyúságként találkozhatunk vele, de ha nyersen hozzájutunk, a kissé macerás megtisztítás után nagyon kellemes főzve, sütve. A francia burgundi marha és a görög stifado elképzelhetetlen gyöngyhagyma nélkül. 

Sonkahagyma – A sonkahagyma nevét a formájának köszönheti, mivel hosszúkás, sonkára emlékeztet, gyakran keverik a salottával. A sonkahagyma nem csípős, kimondottan zsenge ízű, salátákba és szószokba használjuk elsősorban.

Fehérhagyma – A fehérhagyma általában nagy fejű, gyöngyházszínű, egyáltalán nem csíp, akár harapható lenne, mint az alma. Húslevesbe főzve is nagyon finom, de salátákhoz is remek, pont édessége miatt, cikkekre vágva sütve is nagyszerű köret lehet. 

Póréhagyma – A póré zsengébb, mégis karakteres ízű hagymaféle, felhasználható fehér és zöld része is. Tökéletes levesekbe, ragukba, tésztaszószokba, tehetjük salátába is, rakott zöldségekbe. Jól tárolható és egész évben beszerezhető. 

Újhagyma – Az újhagyma frissen az igazi, és bár zsenge, nagyon karakteres, sokszor csípős ízű friss hajtás. Leginkább nyersen fogyasztjuk szendvics mellé vagy salátába téve, de az ázsiai konyha szívesen használja főtt ételekbe is, igaz, ezek nagyon gyorsan elkészülnek például wokban, és csak a főzés végén adják az ételhez.

Metélőhagyma – A snidlinget vagy metélőhagymát mindig frissen, nyersen fogyasztjuk, apróra vágva szórjuk szendvicsre vagy dekorációként, fűszerként a már kész, kitálalt főtt ételre. Intenzív, kellemes hagymás íze elvesztené az ízét, ha hőkezelnénk. Egyszerűen, könnyen nevelhető otthon is az ablakpárkányon, így mindig kéznél lehet. Fontos, hogy sose tépjük, mindig ollóval vágjunk le belőle annyit, amennyire szükségünk van, mégpedig a tövéhez közel.


Érdekességek a hagymáról

– Az ókori Egyiptomban a hagyma az öröklétet jelképezte, elsősorban körkörös szerkezete miatt, ami a végtelenséget jelképezte az ő értelmezésükben. A piramisok és a sírok belső falain is találtak hagymát ábrázoló képeket, sőt a fáraók mellé is tettek néhány fej hagymát.
– Indiában a hagymát antibiotikus hatása miatt gyógyszerként is javallották emésztés, ízületi és szívpanaszok gyógyítására.
– A hagyma fontosságát jelzi, hogy a Bibliában, az Ószövetségben is megemlítésre kerül a zsidók Egyiptomból való kivonulása kapcsán: „Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra ” (Mózes VI. könyve 11:5)
– Az ókori görögök teljesítményfokozásra is használták a hagymát: az olimpiai játékok és komolyabb megmérettetések előtt külső-belső hagymakúrát tartottak, nem csak fokozott mennyiségben ették, de izmaikat is átdörzsölték a hagyma levével.
– A hagyma igen egészséges: hatékony segítséget nyújt megfázás vagy influenza esetén, főleg nyersen fogyasztva, de készíthetünk hagymahéjból teát is, ami segít köhögés esetén. Ha félbevágott hagymát teszünk az ágy mellé influenzás megbetegedés esetén, gyorsabban gyógyulunk: állítólag magához köti a bacilusokat. A hagyma emellett segíti az emésztést, és kimondottan ajánlott csontritkulás esetén, csonterősítő hatása miatt.