A Wellington-bélszín egy különlegesen finom és ünnepi, klasszikus karácsonyi fogás, elkészítése kissé pepecselős, a bélszín pedig nem olcsó mulatság, de jól fűszerezve és sütve ez az étel a legtökéletesebb ünnepi finomság, ráadásul Gordon Ramsay kedvence.

Klasszikusan bélszínből, a marha legnemesebb húsából készül, ami fűszeres gombapéppel és érlelt sonkával, omlós tésztába tekerve sül aranyszínű, kívül ropogós, belül omlós, szaftos fogássá. Sokféle változata ismert, rengeteg a fűszerezési és variációs lehetőség, a lényeg, hogy a tészta alatt egy harmonikus ízkombinációt tudjunk összeállítani.

Kétségkívül bélszínnel a legfinomabb, de a szinte aranyárban beszerezhető nemes hús helyett tökéletes lesz szűzpecsenyével is, ami a sertésnek ugyanaz, a gerinc mellett húzódó része, de a fehér húsok kedvelői akár pulykamellel is készíthetik, sőt lazaccal is bátran kipróbálható. A húst nem kell sózni, mert fűszeres gombaréteg és sós érlelt sonka öleli körbe, de elősütni mindenképpen fontos, egyrészt azért, hogy a sült kéreggel a húsba zárjuk az összes finom szaftot, másrészt azért, mert szükséges egy kis előzetes hőkezelés a húsnak: a tésztában a különféle rétegek alatt nem sülne át kellően, mire a tészta szépen megpirul.

A Wellingtonhoz érdemes érlelt, szárazabb sonkát használni, a vizesebb sonkák eláztathatják a tésztát, és nem elég fűszeresek ehhez az ételhez, viszont elég hajszálvékony szeleteket használnunk, így kevesebb is elég. A gombás töltelékhez használhatunk sima csiperkét, de sokkal finomabb, karakteresebb barna csiperkéből. Gordon Ramsay a gombás töltelékbe néhány szem gesztenyét is tesz, a natúr főtt gesztenye krémesebbé, illatosabbá teszi a tölteléket, a gomba földes ízét a karcsony édes illataival egészíti ki. Érdemes így is kipróbálni!

Bélszín vagy sertésszűz Wellington módra

Hozzávalók:

  • 50 dkg bélszín vagy sertésszűz
  • 3 evőkanál olaj
  • 1-2 evőkanál mustár
  • 50 dkg barna csiperkegomba
  • 1 kis fej vöröshagyma
  • 1 evőkanál vaj
  • 8-10 szelet érlelt sonka
  • 1 csomag vajas leveles tészta
  • só, bors
  • kakukkfű
  • 1 tojás

Elkészítés: A hagymát és a gombát megtisztítjuk, és késes robotgépben egészen morzsásra összevágjuk, majd serpenyőben 1 evőkanál olvasztott vajon párolni kezdjük. Amikor a gomba kiengedte a levét, hozzáadunk 1 teáskanálnyi szárított vagy 3-4 ág friss kakukkfüvet, és kevergetve addig pároljuk, amíg a leve teljesen elpárolog, majd félretesszük.

A húst megtisztítjuk, leinazzuk, frissen őrölt borssal fűszerezzük, kicsit belemasszírozzuk. Kb. 3 evőkanál olajat hevítünk egy serpenyőben, és a húsra kérget sütünk, csipesszel vagy két villáva forgatva, minden oldalára. A serpenyőből kivesszük, és még melegen bekenjük mustárral minden oldalon.

A vajas leveles tésztát kiterítjük, a közepére két sorban, némi átfedésben rárakosgatjuk a sonkaszeleteket, ezt egyenletesen megkenjük a gombapéppel.

Erre helyezzük az elősütött, mustárral megkenegetett húst, majd a tésztát feltekerjük úgy, hogy 1-2 centi átfedés legyen a végén, ha esetleg felesleg van, azt levágjuk. A végeit visszahajtjuk, benyomkodjuk, majd a roládot lekenjük felvert tojással. Kés fokával megmintázhatjuk, megszórhatjuk egy kis sóval, szezámmaggal.

200 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 30-35 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve 10 percet hagyjuk pihenni, ezután szeleteljük a kívül ropogós, aranyszínű, omlós tésztaburokban sült rózsaszín és omlós, szaftos húst, salátával, párolt zöldséggel tálaljuk. 

Érdemes megnézni azt is, ahogy Gordon Ramsay készíti – és főleg kipróbálni!

Objektum doboz