Ha valamihez hasonlítanunk kéne, akkor bizony a cocido a sólet rokona, és ugyanúgy a zsidó konyhából került át a spanyol konyhába. A középkori gyökerekkel bíró szefárd fogás születése – a sólethez hasonlóan – annak köszönhető, hogy a vallás szabályai szerint dolgozni – így főzni és tüzet gyújtani sem – lehet szombaton, vagyis olyan étellel kellett készülni az ünnepnapra, ami lassan, akár egy éjszaka alatt fő meg, és másnap délig sem hűl ki. A csicseriborsó és az agyagtál, a jól megrakott, majd lassan kihűlő kemence pedig tudta ezt.

Az ízletes fogás meghódította a spanyol konyhákat is, idővel sertéshús, kolbász is került az ételbe, és nemcsak azért, mert a spanyolok ezt szerették, hanem a 15. és 16. század alatti zsidóüldözések alatt a sertéshús fogyasztásával tudták igazolni, hogy ők nem zsidók.

A cocidónak ma már rengeteg fajtája van, zöldségesebb és csirkés változatok is léteznek, és ma már nem kell feltétlenül egy éjszakán át főzni ezt a fogást. Mi most egy egyszerűbb, de kellemesen fűszeres változatot mutatunk, amihez konzerv csicseriborsó is használható, így lecsökkenthetjük a főzési időt.

Hozzávalók:

• 1 fej lilahagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 konzerv csicseriborsó
• 2 szál sárgarépa
• 25 dkg konzerv paradicsom
• 1 dl vörösbor
• 2 babérlevél
• 4 szelet bacon
• 20 dkg chorizo vagy más füstölt kolbász
• 5 dl alaplé
• só, bors

Elkészítés: A lilahagymát, a fokhagymát és a sárgarépát megtisztítjuk, apróra vágjuk. A bacont és a kolbászt felszeleteljük, a csicseriborsót leszűrjük.

Az összes előkészített alapanyagot egy zárható cseréptálba tesszük, összeforgatjuk, rádobjuk a babért, sózzuk, borsozzuk. A paradicsomot – ha darabos, akkor villával kicsit áttörjük –, az alaplével és a vörösborral összekeverjük, és a csicseris keverékre öntjük, ha szükséges, akkor egy kis alaplével vagy vízzel még felöntjük. 

A tálat lefedjük, és 170 fokos sütőben 1 óra alatt összepároljuk.

Friss kenyérrel tálaljuk, ha marad belőle, másnap is nagyon finom, jól melegíthető a sütőben.