A whisky minden kétséget kizáróan a világ egyik legismertebb tömény szeszesitala, melynek fogyasztása sokak szerint egyfajta presztízst és szimbólumot is jelent. Rengetegen tartják emiatt a whiskyt a gazdagok italának, azonban ha csak egy kicsit is megnézzük ennek az italtípusnak a hátterét, rögtön rádöbbenünk arra, hogy valójában szó sincs ilyesmiről.

Arról pedig pláne nem beszélhetünk, hogy a whisky egy általános gyűjtőfogalom lenne, hiszen világszerte rengeteg márkát ismerünk, megannyi főzde kínál eltérő ízvilágú és tulajdonságú italokat, miközben gyakorlatilag az egyes országok italai is rendelkeznek sajátosságokkal. Hogy mégis mi az a whisky és milyen fajtái jelentek meg az évszázadok során? Erre a kérdésre kerestük a válaszokat az alábbiakban!

Mi az a whisky?

Alaphangon a whisky kapcsán bizonyára mindenki tudja, hogy egy alkoholos ital, de az ismeretek a legtöbbször ennyiben kimerülnek.

Kevesen tudják például, hogy a név mögött az uisce beatha kifejezés húzódik meg, mely szabad fordításban azt jelenti: „az élet vize”, miközben ez az évszázados történettel rendelkező ital valójában egy desztillált alkohol, ami különféle gabonákból készül.

Alapanyaga lehet a búza, az árpa, a rozs, de sok főzde készít kukoricából is whiskyt. Az erjesztett alkoholt jellemzően fahordóban érlelik, és a legtöbbször 40 százalék körüli alkoholtartalommal kecsegtet, azonban nagyjából ez minden, amit az átfedésről tudnunk kell. A whisky íze ugyanis rengeteg szemponton múlik, az alapanyag, az érlelés körülményei, a desztillációs folyamatok egyaránt jelentős különbségeket adhatnak hozzá a whisky sajátosságaihoz.

Whisky fajták a típusok szerint elkülönítve

Alapvetően a whiskyt többféle módon tudjuk csoportosítani. Az egyik ilyen, ha a típus szerint kategorizáljuk, mely gyakorlatilag már eleve meghatározza az állagát. Ebben a tekintetben a következő whisky fajtákról beszélhetünk:

Single barrel

A single barrel kategóriába valóban az egyhordós whiskyket soroljuk, ami azt jelenti, hogy az ital egyetlen hordóban érlelődött a kezdetek óta, nem keverték, nem mozgatták a folyamat során. Ennek köszönhetően általában sokkal drágábbak, mint a blend típusok, noha a legtöbbször magasabb minőséget tudnak elérni vele.

Blend

A blend név alatt minden esetben valamilyen kevert whiskyről beszélünk. Lényege, hogy a gyártók úgy kapnak egy magasabb minőségű italt, hogy egy keveset érlelt whiskyt egy sokáig érlelt, idősebb változattal vegyítenek, aminek az eredménye egy elfogadható ár-érték arányú ital lesz.

A kevert whiskyken belül is megkülönböztethetünk már különféle típusokat. Vannak esetek, amikor a keverés ugyanazon lepárlóból származó italokat takar, ezek a blended malt whiskyk. Ha viszont sima blend megjelölést látunk a palackon, azok bármilyen hátterű italok keverékét takarhatják, nem véletlen, hogy ezek a legolcsóbb megoldások a piacon.

Single malt

A single malt egy ritka és drágább whiskytípus, mely minden esetben a jó minőségre utal. Az ilyen jelzéssel ellátott italok jellemzően ugyanabból a lepárlóból származnak, és ugyanazt a gabonatípust használták fel a készítés során, tehát már ezen a szinten sem engedték meg a keverést.

Whisky fajták országok szerint elkülönítve

Noha az egyes típusok esetén is nagyon határozott eltéréseket tapasztalhatunk a különféle whiskyk között, azonban országok szerint még jelentősebb különbségekről beszélhetünk. Merthogy a legtöbbször régiónként eltérő, hogy milyen lesz a whisky íze és jellege, az alábbiakban pedig bemutatjuk ezek közül a legfontosabbakat.

Skót whisky

Ha whisky, akkor Skócia.

Sokak számára ez egyfajta alapszabálynak tekinthető, ami nem véletlen, hiszen a skótok a világ egyik leghíresebb whiskykészítői, azonban ne feledjük el: nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelnie annak az italnak, melynek a palackján feltüntethető mindez. Ezt 2009-ben szabályozták először, hiszen a világ minden részéről megjelentek olyan whiskyk, melyek csak a nevükben voltak skótok, így ezeket a típusokat kimagaslóan szigorú szabályok mentén készítik.

Azon túl ugyanis, hogy a skót whiskyk nagyon jellegzetes, mindennél füstösebb és földesebb jegyekkel rendelkeznek az ízvilág tekintetében, teljesen egyedi megoldás mentén készítik őket. Alapvető elvárás például, hogy az italnak skóciai lepárlóban kell készülnie, az alkoholtartalom terén pedig legalább 40-, maximum 94,8 százalékkal kell rendelkeznie. Elengedhetetlen, hogy a végeredménynek malátás árpa adja az alapot, és palackozás előtt minimum három évig kell érlelni az italt, méghozzá skót földön.

Az érlelés kapcsán alapszabály, hogy skót whiskyt csak tölgyfahordóba szabad tölteni, és maximum 700 litereseket lehet használni ehhez. Hozzáadott anyagot soha nem tartalmazhat, legfeljebb vizet és karamellfestéket. A legismertebb skót whiskyk közé olyan nevek sorolhatók, mint a Johnnie Walker, a Dewars vagy a Grant’s.

Ír whisky

Az írek is igencsak nagy mesterek a whiskykészítésben. Az általuk készített termékek rendkívül ismertek és kedveltek is. Bár hasonló régióból származnak, a skótokhoz mérten ők nem egyszer, hanem háromszor párolják le az italt, aminek jóvoltából sokkal simább, lágyabb és könnyebben fogyasztható lesz a végeredmény. Természetesen az ír whisky kapcsán is rendkívül szigorú szabályokat fektettek le, melyeknek meg kell felelniük a gyártóknak, a legfontosabb pedig nem más, minthogy az ital csak és kizárólag Írországban készülhet mind az érlelés, mind a desztillálás tekintetében.

Ezen felül szabály, hogy az ír whisky csak élesztővel erjesztett gabonából készülhet, a palackozást egy hároméves érlelési folyamatnak kell megelőznie, a végeredmény alkoholtartalma pedig legfeljebb 94,8 százalék lehet, de minimum érték nincs meghatározva. Az írek is csak fahordókat engedélyeznek az érleléshez, méghozzá maximum 700 literig. A legismertebb gyártók közé a Jameson és a Bushmills sorolhatók.

Amerikai whisky

Az Amerikai Egyesült Államokról köztudott, hogy egy hatalmas kiterjedésű ország, így ha azt mondjuk, hogy amerikai whisky, akkor az még csak egy általános gyűjtőfogalom lesz. Az USA területén ugyanis számos különleges whiskytípus terjedt el, melyek a következők:

Bourbon whisky

A bourbon az egyik legismertebb amerikai whiskytípus, melyet minden esetben olyan cefréből készítenek, ami legalább 51 százalékos kukoricatartalommal rendelkezik, és olyan hordókban kerül érlelésre, melyekben korábban semmit sem tároltak, belső felületük pedig a gyártásuk során szenesítésre került. Ennek köszönheti az ital azt a jellegzetes, enyhén szenes ízvilágát.

Jellemző a bourbon whiskyre, hogy legalább 40 százalékos alkoholtartalommal rendelkezik, és bár minimum érlelési idők nem vonatkoznak ezekre az italtípusokra, de a gyártóknak mindig fel kell tüntetniük, ha a folyamat kevesebb ideig tartott négy évnél. Több ismert bourbon whisky gyártót is ismerünk, de közülük a legnagyobbak alighanem a Jim Beam és a Makers Mark.

Corn whisky

Corn vagy más néven kukorica whisky, mely az 1900-as évek elején elképesztő népszerűségnek örvendett Amerikában, hiszen az akkori alkoholtilalom idején alig lehetett legálisan alkoholt kapni, az illegális szeszfőzdék pedig ontották magukból a könnyen előállítható párlatot. Bár nyilvánvaló, hogy a kukorica whisky kialakulásának idején még nem vonatkozott szigorú szabályozás az italokra, ma azonban fontos feltételeknek kell megfelelnie, aki ilyen italt akar készíteni.

Példának okáért csak arra az amerikai italra kerülhet rá a corn whisky megjelölés, aminek az alapját legalább 80 százalékban a kukorica adja, az alkoholtartalom tekintetében pedig lényeges szabály, hogy a lepárlás után maximum 80 százalék lehet. Lényeges ezért, hogy kizárólag 62,5 százalék alkoholtartalom alatti szinten kerülhet csak hordókba, azonban nem szükséges fahordókban érlelni, de ha mégis, akkor kizárólag szenesítés nélküli típusokba tölthető.

Malt, rye- és wheat whisky

Érdemes egy csoportba helyezni őket, mert teljesen hasonló folyamat részeként készül mindegyik. Sorban a maláta, a rozs és a búza whiskyről van szó, melyek kapcsán csak annyi eltérés van, hogy az elsőnek legalább 51 százalékban malátás árpából, a másodiknak ugyanennyi rozsból, a harmadiknak pedig ugyanennyi búzából kell készülnie.

Alapszabály mindhárom whiskytípus esetén, hogy maximum 80 százalék alkoholtartalommal rendelkezhetnek a lepárlás folyamán, de az érlelés 62,5 százaléknál alacsonyabb alkoholszint mellett történhet. Lényeges kitétel, hogy kizárólag olyan szenesített tölgyfahordóban érlelhetők, melyek korábban nem tartalmaztak még másféle italt.

Tennessee whisky

Nagyon megoszlanak a vélemények arról, hogy érdemes-e külön emlegetni a Tennessee whiskyt az amerikai whiskyk között, de egyre több szakértő egyetért abban, hogy igen. Ennek az oka pedig egy híres gyártó, a Jack Daniels, akik ezt a vonalat képviselik. Valójában azonban ezek az italtípusok semmi különlegességet nem vonultatnak fel, tiszta bourbon whiskynek tekinthetők, melyeket legalább két éves érlelési időszak után palackoznak. Mivel azonban ízvilága sajátos, több helyen külön kategóriaként jegyzik.

Kanadai whisky

Az utóbbi évtizedekben a kanadai whisky is szép elismerést tudott kivívni magának a piacon, ahhoz legalábbis mindenképpen, hogy külön emlegethessük az italfajtákon belül. Az ottani parlament nagyon szigorúan szabályozza, hogy milyen italok sorolhatók a kanadai whisky elnevezés alá, az egyik legfontosabb pedig, hogy az ital a folyamat kezdetétől a palackozásig teljes egészében Kanadában készüljön.

Ezen felül lényeges kitétel a hároméves érlelési ciklus – aminél csak a fahordókat engedélyezték, maximum 700 literes kapacitásig –, de az alkoholtartalom is szabályozásra került, maximum 40 százalékon kell állnia ezen a téren az italnak. Hogy a kanadai whisky miből készül, azt a parlament nem szabályozta, azonban nagyon jellemző rájuk a sok kukorica és a rozs, az ízviláguk tekintetében pedig könnyen iható, sima italokként jellemezhetők.